Dance and Love (Sehun OS)

Dance and Love

Szombat este van. A lányok azt mondták elvisznek valami jó helyre. Rég volt, hogy este kimozdultam otthonról. Azt mondták, hogy se nem diszkóba, se nem valami bárba visznek, ezért valami lenge ruhát is felvehetek. Egy rózsaszín Dance! feliratos felsőt és egy fekete steccs nadrágot vettem fel. Hajamat kiengedve hagytam, ki is vasaltam, de nem teljesen. Kedvenc sárga converse cipőmet vettem hozzá fel. Adtam anyunak egy puszit az arcára mielőtt elindultam volna, azután felkaptam fekete bőrdzsekim és elindultam. Útközben jutott eszembe, hogy nem tettem fel sminket. A lányokkal egy étterem előtt találkoztunk és onnan együtt mentünk.

-Muszáj volt ennyire hasonlító ruhát vennetek fel?- panaszkodtam útközben- Így még jobban össze foglak titeket keverni.

-Ez volt a célunk. - válaszolták egyszerre. Kara és Hana ikrek, így is nehezen tudtam őket megkülönböztetni, de még így, hogy hasonló ruhát vettek fel előre féltem. Csakis hajuk miatt tudtam őket megkülönböztetni. Karának szőke tincsek voltak a gesztenye barna hajában.

Hamar megérkeztünk a raktárhoz. Raktárhoz?! Kara egyszerűen bement, nem törődve semmivel. Nem voltak sokan, max. 50-en.Láttam, hogy egy DJ pult volt felállítva, mögötte pedig egy ismerős arc rázta a fejét. Kara pasija volt az, gondolom ezért szok ide járni. Hanával beálltunk a kört alakító emberek közé. Pont úgy álltunk, hogy szembe legyünk a DJ pulttal, hogy szemmel tartsuk Karát nehogy valami rosszat csináljon. Mikor ráppilantottam a DJ-re akkor kiabálta bele a mikrofonba, hogy induljon a verseny. Először nem értettem, ezért kifaggattam Hanát, aki elmondta, hogy minden szombaton van egy verseny táncos csapatok között. Aki győz elismerésre tehet szert, aki meg veszít, úgymond szégyenben lesz. Úgy álltunk be Hanával,hogy elölről lássuk a táncosokat,úgyhogy minden lépést szemügyre tudtam venni.

Először egy 5 tagú lánycsapat lépett a „színpadra”.Szokásos csajos mozgásuk volt. Csípő és fenék rázás ment egész végig. Nem csoda,hogy csak a fiúk tapsoltak a végén. A 2. csapat is 4 csajból állt. Nekik nem volt olyan fenék rázós táncuk, ami tetszett, úgyhogy én is tapsoltam a tánc végén. Ezután 3 fiú ment a kör közepére. Végre. Elöl állt, hozzám legközelebb egy hosszabb hajú fiú. Nagyon jól mozgott, azt hittem, hogy egy profi táncos van a „színpadon”.A haja lobogott a tánc közben, amitől még jobban tetszett. Egyik lépésnél közelebb kellett jönnie hozzánk, ekkor vettem magamon erőt és szempárját kerestem, amit sikeresen meg is találtam. Csak pár pillanatig tartott, de én elvesztem a barna szemeiben. Szerintem kicsit elpirultam, mivel rám mosolygott. Nagyon aranyos volt. Őket a végén én is megtapsoltam. Még volt pár csoport, de ők nem voltak olyan jók. A végén a 4 tagos csaj csoport és az aranyos srác csapata között dőlt el,hogy ki nyerjen. Nem meglepő, de a Lions győzött. Vagyis az aranyos srác csapata. Még egyszer el kellett nekik táncolniuk a táncot, de most a fiún sültös sapka volt, ezért nem lobogott a haja, kicsit szomorú voltam. Megint a közel hajolós rész jött, most is mosolygott, de hirtelen átrakta a sapkáját az én fejemre. Kicsit meglepődtem, de én is mosolyogtam. Elhelyeztem kényelmesen a fejem és úgy néztem végig a produkciót. Amint végeztek az emberek megint megtapsolták őket majd lassan mindenki elment. Hanával odamentünk  Karáékhoz. Hana a fiú mellé állt én pedig előttük.

-Jonghyun arra gondolt, hogy a következő versenyre mink is benevezhetnénk.-mondta boldogan Kara.

-Őket már láttam, táncolni, de téged még nem. Tudsz egyaltalán?-kérdezte gonosz vigyorral Jonghyun.

-Rakd be a Lions zenéjét.-Megjegyeztem néhány lépést a táncból,  de sokat csak improvizáltam.

-Hé ne utánozd a lépésem!-mondta egy fiú miután végeztem. Hajam arcom előtt volt, ezért gyorsan elsöpörtem, hogy megnézzem ki az. Az aranyos fiú mosolyával találtam magam szemben. Kicsit megijedtem, de ezt ő is észrevette.- Nyugi, jó voltál.- majd feldobva vállára táskáját elindult a kijárat felé.Ekkor jutott eszembe valami.

-Hé,várj!-kiáltottam utána,és oda futottam. Ő csak kíváncsian rám pillantott. – A sapkád!-tettem a fejére a sapkáját.

-Megtarthattad volna.-mosolygott-Neked is jól állt.- Megint elpirultam.Ezután dobott egy sziát és kisétált.Vissza mentem a többiekhez, akik közben engem néztek, hogy mit csinálok.

-Jól nyomtad. Akkor tényleg be kellene neveznetek.-mindanyian rávágtuk, hogy oké. A lányokkal eldöntöttük, hogy nem valami nyávogós dalra fogunk táncolni, hanem valamire amit fiúk énekelnek, az mindenkinek jobban tetszett. Minden hétköznap suli után a tetőn fogunk próbálni, mert más  jó helyet nem találtunk.

Hétfő reggel jó kedvvel mentünk a folyosón az osztályunk felé. Nagyon vicces volt ahogy Hana elmesélte ahogyan reggel sikeresen bele csavarodott a takarójába és leesett az ágyról, azután pedig kisujját beverte az ágy sarkába.Karával  mi csak nevettünk, pedig Hana azt mondta nagyon fájt neki.Nevetés közben nem figyeltem merre megyek és sikeresen bele ütköztem valakibe. Nem estem el, mert ő időben elkapott.

-Sajnálom és köszönöm…-fordultam megmentőm felé.Meglepődtem mikor megláttam arcát.

-Te ebbe a suliba jársz?-kérdetük egyszerre, mire elkezdtünk nevetni.

-Igen a 2-C-be.-mondtam boldogan. Jó volt tudni, hogy többször is találkozhatok vele.

-Én egyel feljebb a 3-C-be.-mosolygott ő is. Beszélgetésünk a csengő zavarta meg.Épp indulni készültem,mikor karom után kapott.-Amúgy a nevem Sehun.-mosolygott. Nem bírtam ellen állni annak a mosolynak.

-Cindy.-válaszoltam.Ezzel elengedte a kezem és elment az osztálya felé. Én is így tettem. Az egész napom feldobta ezzel a mosollyal, sőt még kedden is nagyon jó kedvem volt. Ma nem sokáig próbáltuk a táncot. Már a fele koreográfia meg volt, amitől meglepődtem. Remélem, hogy jól fogunk szerepelni.Miután a lányok elmentek, én még egy kicsit ott maradtam a tetőn. Jó volt egyedül. Néztem a házakat, ahogy az emberek sétálnak és autók száguldoznak. Kedvem támadt a tető szélére állni, szét tárni karjaim és élvezni ahogy a szél át járja a testem. Így is tettem. Semmihez se volt fogható azaz érzés ami akkor átjárt. Egy hang zökkentett ki a szél élvezése közben.

-Ugye nem azt tervezed, hogy leugrasz?-kérdezte kétségbeesetten Sehun, miközben odafutott hozzám.

-Nem,dehogy.-nevettem fel-Túl jó lett az életem, hogy leugorjak. Véletlenül megcsúszott a lábam és majdnem előre estem, de Sehun derekamnál fogva elkapott.

-Vigyázz,te!-nevetett fel. Kicsit kínosan éreztem magam, de nem volt bajom vele. Derekam nem engedte el, így ő is mögém állt. Éreztem, hogy fejét rárakja a vállamra és kezével az én kezem után nyúl.Ugyanúgy tartotta a kezét, mint ahogy én de közben fogta az enyémet.

-Nem ismerős neked ez a jelenet?-kérdezte egy idő után.

-De.-mosolyogtam-Már csak a hajó hiányzik.-egy ideig hallgattunk, majd kicsúszott a számon.-Nem is lenne baj ha most meghalnék.

-Nekem se.-kezei még mindig össze voltak kulcsolva az enyémmel, de elkezdte lejjebb engedni és átkarolt.Melegséggel töltött el ölelése.Tényleg nem bántam volnaha abban a pillanatban meghalok. Ekkor megpillantottam az óráját ami már 5 órát mutatott.

-Jézusom! Nekem már otthon lenne a helyem.-gyorsan telt az idő mikor Sehunnal voltam.Messzebb mentem a tető szélétől és Sehun felé fordultam.Gyorsan felkaptam a táskám és indultam.

-Várj!-fogta meg a karom Sehun.Visszafordultam és közelebb mentem. Ő egy hosszú és melegséggel eltöltő puszit nyomott arcomra. Kicsit elpirultam és gyengéden bele haraptam alsó ajkamba.Újra azok a gyönyörű barna szemek voltak előttem. Mintha elolvadtam volna.

-Vigyázz magadra!-mosolygott újra.Elengedte a kezem én pedig elindultam. Még az ajtónál visszafordultam,hogy elköszönjek majd lementem. A lépcsőkön ugráltam az örömtől. Otthon a párnámba sikítoztam örömömtől. Végre van értelme az életnek. És egyik kedvenc időtöltésemmel találtam rá az igazira. Nem hiszem el…

Pénteken nem próbáltunk olyan sokat, mert már amennyire tökéletesen lehet, annyira tudtuk. Épp indultunk le a lépcsőkön mikor találkoztunk Sehunnal. Egy pillanatra a szemembe nézett, de hamar elkapta tekintét.

-Cindy,beszélhetünk?-kérdezte még mindig a földet pásztázva.

-Persze. Ti csak menjetek  előre!-mondtam a lányoknak, majd Sehun után mentem újra a tetőre.- Mit szeretnél?-szóltam hozzá, mire megfordult és a szemembe nézett.

-Ti tényleg fogtok holnap versenyezni?-kérdezte félve.

-Igen miért?-kérdeztem vissza kíváncsian.

-Csak…-kezdte majd  elkapta tekintetét.-…nem akarlak tikteket lealázni mások előtt.-Lealázni minket?!Honnan gondolja, hogy nálunk jobb táncos lenne?Habár, igen olyan mint egy profi, de ő nem tudja, hogy mi milyen koreográfiával készülünk.

-Honnan veszed, hogy le fogtok minket alázni?Nem is tudod, hogy milyen koreográfiával készülünk és nem is tudod, hogy táncolunk együtt!-próbáltam higgadt maradni, de látta rajtam, hogy ideges vagyok.

-Figyelj…-fogta volna meg a kezem, de én sarkon fordultam. Nem sok lépést tettem mikor megéreztem meleg kezét, hogy utánam nyúl.

-Nem akarok többet hallani. Ennyi is elég volt…-elengedte kezem és engedte, hogy tovább menjek.Sajnáltam, hogy így beszéltem vele, de ő sem kímélt engem.Mikor haza értem, bedőltem az ágyamba és elnyomott az álom.Már csak szombat reggel keltem fel. Úgy telt el az idő 6-ig mint mindig. 6-kor el kezdtem készülődni. 7-re pont kész voltam. A lányokkal ugyanott találkoztunk ahol előző héten is.

-Muszáj volt neked is szőke tincseket rakatni?-morogtam az orrom alatt, de Hanának szántam aki csak nevetett. Nem tudom miért csinálják ezt velem, és még hozzá a kettőjük táncos ruhája pontosan ugyanolyan volt. Azt mondták nekem legyen csak más, mert én vagyok a fő táncos. Nekem nem volt vele bajom, hogy így gondolják.

Most talán kevesebben voltak,mint előző héten.Most csak max. 40 ember lehetett ott. Mi harmadikként léptünk fel. Jonghyun elindította a zenét és mi már mozdultunk is. Az egész táncot taps kíséretében táncoltuk. Kimelegettünk a végére, de nem volt baj,mert sikítozás és tapsot is kaptunk a végén, lányoktól és fiúktól is egyaránt. Örültem, hogy ennyire tetszett nekik.Boldogan mentünk le a „színpadról”. Utánunk valami oknál fogva pont a Lions jött, ezért véleletlenül Sehun nekem jött.Csak kisebb lökést kaptam, nem estem el.

-Jók voltatok!-fordult vissza Sehun.Arcán nem láttam semmilyen érzést. Talán egy kis szomorúságot, hogy ilyen tapsot kaptunk a végére. Nem az első sorból, valahonnan hátrábbról néztem végig táncukat. Nem sokat láttam belőle, mert pont olyan helyre álltam ahol nem nagyon láttam. Amennyit láttam belőle az nagyon jól nézett ki. Kezdtem izgulni, hogy tényleg lealáznak minket. A többi csapatot nem néztem meg.

Pont ahogy gondoltam mi, a Tigers és a Lions között dőlt el a verseny. Jonghyun lejött a pult mögül és megfogta az én kezem, utána Sehunét is. Én közben fogtam Hana kezét, ő pedig testvére kezét. Mink is idegesek voltunk, úgy mint a Sehun mögött álló fiúk is.

-A győztes pedig….-kezdte Jonghyun-……..a Tigers!-kiáltott fel Jonghyun és fel emelte kezem. Mikor meghalottam a nevünket átöleltem a lányokat és egymás nyakába borultunk és sikítoztunk és nem csak mi hanem a közönségből is sokan, és még fütyültek is. Nem voltam életemben ilyen boldog. Habár lett volna valami ami még boldogabbá tehette volna…

Még táncoltunk pár számra a lányokkal amit Jonghyun játszott. Fél óra múlva már fáradtak voltak, ezért Jonghyun elvitte őket haza. Én maradtam körül nézni.Mivel gondoltam mostantól minden szombat estémet itt fogom tölteni. Még ugyanabban a helységben voltam,mint eddig mikor megláttam,hogy valaki a kanapén ül. Megtorpantam mert észre vettem, hogy engem néz. Sarkon fordultam és elindultam, de egy meleg kéz fogta meg a vállam. Kicsit megijedtem, de megfordultam. Megkönnyebülten néztem Sehunt.

-Hála a jó égnek,hogy csak te vagy….-mondtam sóhajtva, mire ő elmosolyodott. Kezét levette vállamról, majd szemembe nézett. Ekkor jöttem rá, hogy eddig csak az ő szemébe mertem bele nézni, máséba soha nem néztem.

-Tényleg jók voltatok.- kezdte mondandóját-megérdemeltétek a győzelmet.

-Hát,kössz….De amint látod, nem aláztatok meg.-nyújtottam ki nyelvem.

-Hát igen.Ti tényleg sokkal jobban táncoltok mint mi.-szomorodott el.

-Ti is jól táncoltok, nyugi. - simogattam meg egyik kezemmel az arcát, amit nem kellett volna. Kicsit kínos volt ezért el akartam venni a kezem, de ő megfogta és ott tartotta az arcánál. Lehunyta szemeit és fejét simította kezemhez. Másik kezével megfogta másik kezem és szájához emelte. Egy puszit nyomott rá amitől kicsit elpirultam. Ekkor kinyitotta szemét és még mindig mosolyogva bele nézett szemembe. Újra elvesztem a szemeiben, nem tudtam ellene tenni. Kezeim leengedte,de nem engedte el. Ekkor közelebb lépett és homlokaink összeértek. Az orrát kezdte dörzsölni az enyémhez amitől elkezdtem nevetni mert csikizett, így hamar abba hagyta. Gyengéden rátapadt ajkaimra. A puha ajkai kényeztették ajkaim. Kezeim nyaka köré tekertem és egyikkel gyengéden bele túrtam imádott hajába. Ő kezei az én derekam simogatták. Lassan elvált ajkaimtól, de homloka még mindig enyémet érintette.

-Tudod mióta várok erre?-meleg lehelete simogatta bőröm.

-Igen,tudom. Pontosan egy hete. - mondtam viccelődve.

-Vicces….de most tényleg, első látásra beléd szerettem. És mikor megláttam ahogy táncolsz,még jobban beléd estem.-szavai ismétlődtek a fejemben. Nagyon boldog voltam.

-Pontosan ugyanezt érzem….Szeretlek….-néztem egyenesen a szemeibe.Elmosolyodott és újra megcsókolt. Megnyalta alsó ajkam amivel engedélyt kapott a számba. Vad táncra hívta nyelvem. Nem ellenkeztem.Tudom, hogy csak egy hete ismerem,de tényleg bele szerettem és tudtam, hogy ő is így érez. Újra eltávolodott tőlem.

-Ugye akkor jársz velem?-kérdezte egy kissé szégyenlősen.

-Persze.-nevettem el magam.Szorosan átölelt,amikor gyorsan beraktam egy lassú számot a telefonomon. Erre ő felkért táncolni és elkezdtünk lassúzni.

Ettől kezdve minden szombaton együtt versenyeztünk Sehunékkal. A suliban is együtt voltunk minden szünetben és rendszeresen feljártunk a tetőre érezni a szelet. Ennél boldogabb már nem is lehettem volna.